Hát most kicsit megleptél azzal, ahogyan reagáltál a mondandómra. Nem értem mi szükség volt rá, és miért voltál ennyire negatív és rossz véleménnyel. Amiket mondtál annak a fele se volt igaz. Nem igaz, hogy sűrűn váltogatom a munkahelyeimet és nem bírom pár hónapnál tovább. Nem is értem ezt honnan szedted. Amíg nem ismertelek össze vissza egy, azaz 1 darab munkahelyem volt a Gulliver, hosszú hosszú évekig. (Nem számítva a gyakorlati helyemet meg suli mellett a németországi munkákat) Mikor már ismertelek akkor váltottam, és mielőtt összeköltöztünk hagytam ott. Amióta itthon vagyok szinte rögtön elhelyezkedtem annál a cégnél, és amíg le nem húzták a rolót ott voltam, az utolsó napig. Egy hónapra rá meg most van ez.

És nem azt mondtam, hogy nem tetszik, vagy bármi bajom lenne vele. Egyszerűen annyit mondtam, nem jelent kihívást a feladatok elvégzése. Jött egy másik lehetőség is, és mint (szerintem) minden normális ember végig gondoltam az előnyeit, hátrányait. Nem tudom miért kell ezért felelőtlennek meg csapongónak tartani. Pont, hogy ezt jelenti felelősségteljesség, mert nem durr bele döntöttem, hanem végig gondoltam az egészet, hogy a számomra legmegfelelőbbet tudjam választani.

Természetesen nem fogom ott hagyni ezt a helyet. Jól fizetnek, és ennél csak sokkal jobban fognak és nem monoton a munkám. Nem ugyan az van mindennap. Ami nekem nagyon fontos feltétel, mert én gyűlölöm az egyhangúságot a munkában, akkor nem tudom élvezni. Ami még nagyon lényeges, hogy ez beton biztos. Nem kell rettegnem attól, hogy egyik hónapról a másikra elküldenek, vagy kirúgnak valami indokkal. Magyarul tervezhetem a jövőmet egy biztos anyagi alappal a háttérben ami a mai világban kincset ér. Ráadásul már a kezdő fizetésem is elég arra, hogy egyedül boldoguljak tehát hónapokon belül elköltözhetek itthonról, ami megint csak jó nekem.

Tehát az egészből Neked a jó oldalait kellett volna meglátnod. Örülnöd annak, hogy felelősségteljesen, felnőtt módjára gondolkozom és cselekszem, hogy megtaláltam a számításaimat és nem koholt hülyeségekbe bele kötni, ami ráadásul nem is igaz. De hát Te mindig is ilyen voltál, a jót sose akartad meglátni... Régen legalább jogos volt, hogy a rossz dolgokat a fejemhez vágtad, most hogy ilyenek nincsenek, a megszokás megmaradt hát keresel valamit ebben a csupa pozitív történetben is amibe beleköthetsz...

Nyár végén lehet bezárom ezt a blogot és befejezem. Addig remélem végre sor kerül arra a találkozóra is, ha más nem majd leutazom egyik nap reggel amikor szabad vagy aztán majd este haza, vagy keresek egy hotelt. Addig van időd gondolkodni rajtunk, eldönteni, hogy ez a sok sok minden meggyőzött-e arról, hogy visszataláltam önmagamhoz, és hogy az érzéseim semmit se változtak Irántad. És el tudod dönteni, hogy Te mit érzel.

Szeretlek

"Kiáltoztam a sötétben százszor a neved,
Nem jött válasz rá, és nem jött felelet.
Kinyújtottam én utánad százszor a kezem,
Nem találtam rád, és nem lát a szemem."