Pár bejegyzés most elmaradt, de mint tudod vidéken voltam, Lacánál meg nem akartam pofátlan lenni és oda ülni a géphez minden este, hogy írjak. Jól esett egy kicsit kimozdulni, ökörködni egy kicsit. Na de kezdjük az elején.
Péntek reggel 10 óra körül csörög a telefonom. Ismeretlen szám. Ilyeneket szinte soha nem veszem fel, de mivel ugye munkakeresés volt nem rég ezért adtam neki egy esélyt. Egy csaj volt az, hogy olvasta a pályázatomat és nagyon megtetszett neki, tudnánk-e találkozni. Hát mondom persze, semmi akadálya. Oké akkor ma este 7-kor megfelel-e mert, hogy szorítja őt az idő és minél hamarabb túl akar ezeken esni. Hát mondom végül is rendben van. Nah megbeszéltük a találkozót egy budai étterembe, este 7-kor. Nah nézem gyorsan a volán menetrendet mikor mennek buszok még Bagra mert a Lacával a 17 óra valahányas buszt beszéltük meg mert ő is azzal megy haza munkából, de értelemszerűen az nekem így már nem játszik. Nézem a buszokat: 20:30, 21:50 aztán passz. Hát mondom a 20:30-ast nem érem el ha 19 órakor találkozom a csajjal, marad az utolsó. Hívom Lacát mondom neki mi van, hogy csak az utolsót érem el. Oké nem gond. Anyu meg ugye szintén péntek este indult el táboroztatni, szal délután neki kellett segítenem, vásárolni, készülődni ilyenek. Fél 5-kor megint csöng a telefonom. Ugyan az a csaj, hogy neki jó az is ha kicsit előbb mondjuk negyed 7-kor találkozunk. Mondom remek, mert akkor a 20:30-as buszt is elérem. Nah villám készülődés és irány buda. Légvonalba nincs messze ahova mennem kellett mert itt van a Duna másik oldalán, de hát ugye nincs 200 méterenként híd a folyón, ezért csak 2 átszállással jutottam el oda, de így sem volt vészes az utazási idő, bőven egy órán belül odaértem.
Megyek be az étterembe mondom a pultos szöszinek, szia xy vagyok, xy-t keresem. Ohh igen már vár rám, foglaljak helyet addig valahol. Pár perc múlva jön is a csaj. Hozzáteszem fogalmam nem volt addig, hogy milyen munkáról van szó, mert ő nem mondta én meg nem tudtam a sok sok jelentkezés közül melyik ez. Szóval a beszélgetés elején amíg ki nem derült számomra egyértelműen addig olyan válaszokat adtam amik univerzálisan minden megpályázott állásra jó színben tüntetnek fel. Vicces volt :) Egy bő 20 percet beszélgettünk, szerintem simán levettem a lábáról, mert sokat mosolygott és nevetett, és végig nagyon kedves volt. Abban maradtunk, hogy mindenképpen számol velem és a hét elején értesít, hogy mi merre hány méter.
Na interjú végén irány a Stadionok buszpályaudvar roham léptekkel. Szerencse, hogy az 1-es villamos végállomásánál volt a kis találkozóm, szóval átszállás nélkül hamar elértem a Stadionokat. Oly annyira hamar, hogy még a nagyihoz is fel tudtam ugrani 10 percre :) Gyorsan tisztáztam is vele a múltkori félreértést és elmagyaráztam neki szóról szóra mindent, remélem most már tök világos számára :)
Szóval simán elértem a 20:30-as buszt, még arra is volt előtte időm, hogy a százmillió gombos idióta, érthetetlen automatán keresztül vegyek jegyet. Komolyan kiakasztott :) Annyira átláthatatlan rajta minden, hogy az nem igaz. Nyilván ha napi szinten használnám rutinból menne, de így hogy először próbáltam rajta jegyet venni, eltartott egy kis ideig mire kibogoztam a menürendszerét :) Szóval buszra fel és jöhetett az 50 perces szunyókálás Bag-ig.
Fél 10 körül értem le, elsétáltam Mátéékhoz mert ott volt a banzáj. Mondanom se kell a szobában ücsörögtek vagy 6-an 7-en, zenét hallgattak, szívogattak de egy krumplit nem voltak képesek megpucolni :) Mondtam is nekik, bazzeg én már dög éhes vagyok, Ti meg arra vártatok, hogy majd én megcsinálom a kaját mert nem tudtok főzni, kórusban helyeseltek :) Mivel ugye interjúról jöttem sietve, nem volt időm előtte vásárolni, ezért Mátéval gyorsan elugrottunk a két házzal arrébb lévő kocsmába, ahol van egy kis közért is. Persze a közért ilyenkor már zárva volt, de a tulajt 2 perc alatt meggyőztem, hogy ugyan már eresszen be oda, cserébe itt hagyok neki jó pár Mátyás királyt :) Vettem gyorsan pár üveg bort meg egy nagy hubertust, aztán irány vissza bográcsolni. 6-7 ember lehetett ott. Abból ismertem az Attilát meg a Mátét a Lacán kívül. Többi mind csaj volt. Laca barátnőjével hamar összesmúzoltam a többi meg nem különösebben érdekelt :) Nah akkor gyorsan mint jó konyhafőnök kiosztottam a feladatokat: Laca tárcsán süt húst, csajok pucolják a zöldséget, Zoli meg a hintaágyban felügyeli a munkálatokat :) Gulyásleves volt a bogrács menü. Gyorsan összedobtam aztán hagytam főni, Laca a tárcsán fordítgatta a húsokat, addig Borkával beszélgettem a hintaágyon :) Szegény kiscsajt rendesen meginterjúvoltam, hagy tudjam már pontosan milyen is ha már a legjobb barátommal jár :) Volt ott egy csaj, valami Edina, hát az meg le se akart rólam szállni. Szinte belenőtt a seggembe, megivott pár feleset akkor meg már olyan szemérmetlenül nyomult, hogy már nekem volt kellemetlen, menekültem is ahogy tudtam :) Hol a Lacához hol a Borkához :) Gondoltam másnapra elfelejti és ahogy az alkohol gőz elhagyja a fejét, megszabadulok tőle. Tévedtem másnap mikor felébredtünk Lacánál 3 olvasatlan üzenetem volt tőle fészen. Töröltem is a picsába olvasás nélkül :) Közben a nagy beszélgetések hevében a gulyás levesről mindenki megfeledkezett, és miután az összes víz elforrt róla, egy kedvűen konstatáltam, hogy ebből pörkölt lett :) De annak jó volt :)
Hajnal 4-ig tartott a banzáj, másnap már 8-kor ébren voltunk. És mi szokott ilyenkor történni mindig? Naná, hogy Meet the Spartans nézés :) Borka még nem látta, hát másnaposan neki külön élmény volt :) Lacával mi már láttuk vagy 50-szer de még mindig tudok rajta röhögni, egyszerűen annyira szar, hogy már jó :) Aztán gyakorlatilag egész délután az ágyban fetrengtünk és filmeket néztünk aludtunk felváltva. 16:27-es busszal jöttem haza, este 6-ra már itthon voltam, de olyan marha fáradt voltam, hogy gyakorlatilag 8 óra előtt már az ágyban feküdtem. Gyorsan megnéztem az időmérő edzést és ma délig aludtam.
Így telt ez a pár nap.
