As I Said: Always

Ne haragudj a tegnapiért kicsit elvesztettem a fejem. Nem szeretek csalódni, mondjuk ki szeret?

Marha izgalmas volt ma reggel 6kor kelni és lenyomni 12 órát, marha sok kedvem volt hozzá, iszonyat szar kedvem volt egész nap. Nah mindegy.

Hát akkor itt a vége, sajnálom, hogy esélyt sem akarsz nekünk adni. Bíztam benne, hogy jelentek neked annyit, hogy legalább az esélyt megkapom. Őszintén szeretlek, tiszta szívemből és nagyon fáj, hogy így akarod. Ezennel a blogot befejezettnek tekintem. Nem törlöm le, itt hagyom az idők végezetéig emléknek.

Tartozom neked még két dologgal. Az egyik a segítség a papiroshoz.

A másik az utolsó darabka amivel meg tudod majd fejteni azt amit kibogoztál:

Hát ennyi, sok sikert hozzá, ha akarod megfejted, ha nem akarod akkor nem. Bánom is én. Facebook-ról töröltelek az ismerőseim közül, nem bírnám elviselni, hogy napi szinten látnálak rajta, ne haragudj. Nagyon szeretlek, megszakad a szívem Érted. Akkor ezennel búcsúzom, legyél jó kislány. És ha meggondolod magad, akarsz találkozni vagy mittomén akármi van amiben szükséged van rám, tudod a számomat. Be szerettem volna neked bizonyítani, hogy visszataláltam magamhoz és ugyan az az ember vagyok akibe anno beleszerettél. Sajnálom, hogy nem vagy rá kiváncsi :(( Jah a nálad maradt cuccaimat légyszíves postán küld el nekem, azért a bizonyítványaimra még szükségem lehet.

Örökké szeretni foglak és ígérd meg nekem, ha meggondolod magad hívni fogsz, többet nem kérek Tőled, csak ezt.

Ég Veled!

"Hát minden jót ég Veled, az úton eddig kísértelek,
Ha meghalok is Veled leszek, de többé nem kisértelek.
Elengedem a kísértetet hisz már nem bennem lakozik,
Valaki olvassa az oldalt és valaki csak lapozik."

Hát akkor itt a vége.Nem nagyon tehetek semmit se. Én úgy érzem mindent megtettem azért hogy a szíved visszakapjam. Rettenetesen fáj, hogy Te nem akarod. Rettenetesen sajnálom :( Megszakad a szívem :(((

Nem tudom mit mondhatnék vagy írhatnék. Lényegében semmit... megsemmisült minden a lelkemben amiért eddig küzdöttem, amiért eddig tettem. Hittem egy mesében, hittem egy álomban, hittem valamiben ami talán sose létezett. Hittem benne és az életemet áldoztam érte.

Most megtanultam egy életre hogy nincs hit, nincs szív, nincs semmi se. Hittem egy álomban, hittem abban hogy újra látom az arcod. Végig simítom amíg alszol, buta hóbort volt csak.

Hittem valamiben ami talán nem is létezik. Hittem egy szerelemben, A SZERELEMBEN! Hittem a nagy büdös semmiben... Nem akarok semmitse, akarom a halált, nincs értelme szeretni... davaj davaj....jöhet a sokkoló.....

Most képtelen vagyok érdemben írni. Holnap megteszem... Nem mintha érdekelne....

Na ezen is túl vagyok, vége az első hétnek az új helyen. Mozgalmas egy hét volt annyi szent és hamar el is repült. Az elmúlt kép nap nem kicsit megizzasztott fejben és testben is, a 48 órából 28-at munkával töltöttem, 4-et utaztam a maradék 16 óra maradt alvásra és egyéb tenni valókra, ami valljuk be nem túl acélos időkeret ha figyelembe veszem, hogy ez a 16 óra szabadidő két napra jutott :) De hát ez van, csinálom mint a gép mert egyrészt élvezem, másrészt semmi másra nem kell időt szakítanom.

Már tökéletesen átlátom a boltok működési rendszerét, sőt még a hibákat is, amikre már vannak is ötleteim, jövőhét elején leülünk majd Misivel (főnök) összegezni a 4 bolt nyitását, hogyan állunk, min kell még változtatni. Akkor majd elé terjesztem az összes észrevételemet. Hébe-hóba már beszéltünk róla meg csöpögtettem már neki dolgokat, de persze a nagy rohanásokban csak futólag tudtunk ezekről beszélni. Aminek nagyon örülök, hogy totálisan meg van velem elégedve, szóval ha így folytatom nagyon hamar egyre feljebb találom magam :)

Mondok egy példát. Ugye 4 boltunk van, boltonként 3 ember kell minimum aki kiszolgál. Nyitva tartási időtől függően. A Kolosy téri bolt tart a legtovább nyitva oda mindenképpen kell a 3 ember. Egy nyit, egy váltja délután és zár este, egy szabadnapos. Azok a boltok amik 12-14 órát vannak nyitva pölö a Stop Shopnál azt tudja vinni egy ember egész nap. Ott úgy van, hogy kettő nap dolgozik, kettő nap szabad. Tehát a maradék 3 boltba is kell azért 6 ember, meg plusz egy aki ha betegség van, szabadság, változtatjuk a nyitva tartást mittomén akkor be tudjon ugrani a különböző boltokba. Nah pölö egy embert én simán tudnék spórolni a főnökségnek. Mikor ma a Kolosy térre mentem polcot átrendezni (beépítettem plusz két polcot) beszélgettem az ottani kis csajjal a Mónival, hogy ő sokkal jobban szeretne a Stop Shopnál lenni, mert közelebb van neki és máshol is dolgozik, azzal sokkal könnyebben tudná összeegyeztetni. Stop Shopba meg ott a Magdi aki a legbizonytalanabb a kasszába, kis tudálékos, de közben semmit sem értő csaj. A Stop Shopról azt kell tudni, 3-ik kerület széle, hát bőven a felső 10 ezer jár oda. Tehát megcserélem a két csajt a két bolt között és a Stop Shophoz beosztom magamat is heti 3 esetleg 4 napra, és akkor azt ott mi a Mónival simán elvisszük. Nem kell még egy embert felvenni, Magdi meg átkerül egy kevésbé forgalmas boltba. Móni azt mondta ha ezt elintézem neki a lábaim előtt fog heverni :))

Amúgy is tegnap marha jól éreztem ott magam a Stop Shopnál. Összesmúzoltam a biztonsági szolgálattal az Anytime-os csajokkal (ez az étterem még a főnökömé), a Vision Expresszesekkel, gyakorlatilag minden szomszéddal, mert mindegyik hozzánk jár cigiért aki dohányzik :) A Viki (az egyik éttermes kisfőnök) elkérte a számomat, hogy majd hív mielőtt jön cigiért, és ha kell hoz nekem kávét az étteremből, szal mindenki marha kedves és aranyos. Anytimeosokkal meg gyakorlatilag munkatársak vagyunk mert ugyan az a cég a munkáltatónk :) Viki hívott is az esti buliba ami az étteremben lesz, de mondtam, hogy 14 órát talpalok második napja inkább mennék haza aludni :) Szal hamar befogadtak, banda tag lettem :)

Heti két nap lesz szállítás akkor nyilván nem fogok tudni a pultozni, de a többi napokon simán belefér, és nekem is jó ott a Stopnál, kicsit szocializálódom :)

"Ferrári" hát ezzel most szíven ütöttél :)) Ferrari... nem ékezettel, simán :)) Egyébként köszi, hogy szóltál de mivel meghalni nincs időm, elmenni se tudok, hogy megvegyem. Majd next time :)

Tegnap este alig vártam már, hogy hazaérjek. Fájt mindenem, meg aludni akartam már végre egy jót. Hazaértem és csak ültem a gép előtt, néztem az üres monitort. És azon gondolkoztam mi a szart csinálok én itthon... Semmi dolgom, egy üres ágyon kívül nem vár semmi. Marha üresnek éreztem magam. Kezdek becsavarodni, azért is dolgozom amennyit csak lehet, hogy ne legyen időm magamra, meg a lelkem fájdalmaira gondolni. Mert amint van egy kis szabadidőm olyan szintű magány telepszik a szívemre ami megőrjít. Rettenetesen hiányzol. Folyton csak Rád tudok gondolni, este mikor nézem az üres ágyamat, sokszor oda képzellek, hogy ott alszol benne és órákon keresztül csak néznélek és simogatnám az arcod. Az lenne a végső megnyugvása a lelkemnek...

"A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem."

Ne haragudj, hogy a tegnapi poszt kimaradt de az egyik csaj beteg lett, ezért most meg vagyok őrülve teljesen. Ma nyitott az egyik boltunk, délelőtt jött egy valag szállító azzal foglalkoztam, délután mentem át a másik boltba és a beteg csaj helyett kasszáztam este 9ig majd zártam és jöttem haza. Külön örülök neki, hogy a csajnak holnap hosszúznia kéne a Stop Shopnál ami azt jelenti én leszek ott, nyitástól zárásig :) Előre várom :) Jah és, hogy még vasárnap is dolgozott volna a szentem az külön öröm nekem. :) Szóval úszok nagyon keményen. Mert holnap az utolsó bolt is kész lesz, és jönnek a szállítók sorba, de közben a másik helyen kell pultoznom, hát marha izgalmas lesz. De ha ez letudva akkor mind a 4 bolt nyitva lesz, beáll egy rendszer és akkor már könnyebb lesz az életem :D

Nem vár itthon végülis a kutya se, nem kell senkihez haza rohannom, ráérek én egész nap dolgozni. Leköti az energiám meg a figyelmem. Ami jó mert kezdek kicsit becsavarodni egyedül. Az még csak hagyján, hogy már egy női vázas bringától is feláll olyan szinten ki vagyok éhezve, de pluszban még marha magányos is vagyok, és ez kezd kicsit felőrölni lelkileg. Nah mindegy majd lesz valami, olyan még sose volt, hogy sehogy se lett volna :)

Most viszont lefekszem Gizi mert fél 11 van és reggel 5kor kelek, este 9ig fogom húzni az igát. Tegnap nagyon szarul aludtam, az előbbi dolog miatt, folyamatosan csak forgolódtam és kínlódtam, járt az agyam mint a motolla. Komolyan kezdek becsavarodni egyedül :( Tehát most jó lenne kicsit aludni. Holnap írok bővebben, de ne haragudj most lefekszem, mert iszonyat szar kedvem van, kezdek depis lenni. És aludni is kéne.

"A gyötrelem és gyönyörűség határosak, és minden szempillantásban összetalálkoznak.
A szerelem a legmagasabb tetője a boldogságnak, de változhat a boldogtalanság legmélyebb örvényévé."

Hát most kicsit megleptél azzal, ahogyan reagáltál a mondandómra. Nem értem mi szükség volt rá, és miért voltál ennyire negatív és rossz véleménnyel. Amiket mondtál annak a fele se volt igaz. Nem igaz, hogy sűrűn váltogatom a munkahelyeimet és nem bírom pár hónapnál tovább. Nem is értem ezt honnan szedted. Amíg nem ismertelek össze vissza egy, azaz 1 darab munkahelyem volt a Gulliver, hosszú hosszú évekig. (Nem számítva a gyakorlati helyemet meg suli mellett a németországi munkákat) Mikor már ismertelek akkor váltottam, és mielőtt összeköltöztünk hagytam ott. Amióta itthon vagyok szinte rögtön elhelyezkedtem annál a cégnél, és amíg le nem húzták a rolót ott voltam, az utolsó napig. Egy hónapra rá meg most van ez.

És nem azt mondtam, hogy nem tetszik, vagy bármi bajom lenne vele. Egyszerűen annyit mondtam, nem jelent kihívást a feladatok elvégzése. Jött egy másik lehetőség is, és mint (szerintem) minden normális ember végig gondoltam az előnyeit, hátrányait. Nem tudom miért kell ezért felelőtlennek meg csapongónak tartani. Pont, hogy ezt jelenti felelősségteljesség, mert nem durr bele döntöttem, hanem végig gondoltam az egészet, hogy a számomra legmegfelelőbbet tudjam választani.

Természetesen nem fogom ott hagyni ezt a helyet. Jól fizetnek, és ennél csak sokkal jobban fognak és nem monoton a munkám. Nem ugyan az van mindennap. Ami nekem nagyon fontos feltétel, mert én gyűlölöm az egyhangúságot a munkában, akkor nem tudom élvezni. Ami még nagyon lényeges, hogy ez beton biztos. Nem kell rettegnem attól, hogy egyik hónapról a másikra elküldenek, vagy kirúgnak valami indokkal. Magyarul tervezhetem a jövőmet egy biztos anyagi alappal a háttérben ami a mai világban kincset ér. Ráadásul már a kezdő fizetésem is elég arra, hogy egyedül boldoguljak tehát hónapokon belül elköltözhetek itthonról, ami megint csak jó nekem.

Tehát az egészből Neked a jó oldalait kellett volna meglátnod. Örülnöd annak, hogy felelősségteljesen, felnőtt módjára gondolkozom és cselekszem, hogy megtaláltam a számításaimat és nem koholt hülyeségekbe bele kötni, ami ráadásul nem is igaz. De hát Te mindig is ilyen voltál, a jót sose akartad meglátni... Régen legalább jogos volt, hogy a rossz dolgokat a fejemhez vágtad, most hogy ilyenek nincsenek, a megszokás megmaradt hát keresel valamit ebben a csupa pozitív történetben is amibe beleköthetsz...

Nyár végén lehet bezárom ezt a blogot és befejezem. Addig remélem végre sor kerül arra a találkozóra is, ha más nem majd leutazom egyik nap reggel amikor szabad vagy aztán majd este haza, vagy keresek egy hotelt. Addig van időd gondolkodni rajtunk, eldönteni, hogy ez a sok sok minden meggyőzött-e arról, hogy visszataláltam önmagamhoz, és hogy az érzéseim semmit se változtak Irántad. És el tudod dönteni, hogy Te mit érzel.

Szeretlek

"Kiáltoztam a sötétben százszor a neved,
Nem jött válasz rá, és nem jött felelet.
Kinyújtottam én utánad százszor a kezem,
Nem találtam rád, és nem lát a szemem."

Előre leszögezem nem akartam ezt leírni. Beszélni szerettem volna Veled, tanácsot kérni. Hívtalak, nem jött össze, vártalak fészen, nem jöttél, hát ez maradt. Nem örülök neki mert ezt tényleg szerettem volna Veled szóban megbeszélni. Tudom, hogy pont leszarod, és hajnalban mész dolgozni, eszedbe se fog jutni hogy hívtalak, de hát mindegy.

Nem is tudom leírjam-e ami most bennem van. Talán nem kéne, talán kicsit várni kéne amíg minimális érdeklődést mutatsz. Így is teszek. Annyit azért elmondok, hogy tudd ma volt az első napom az új cégnél. A munka minden tekintetben felülmúlta minden létező elképzelésemet a fizetés is amit a munka szerződésben foglaltunk. Ezzel nincs gond. De mint mondtam, nem adtam a véletlenre, több fronton támadtam. És a másik is beérni látszik, a játék iparban egy olyan helyet ajánlottak nekem amit épeszű ember nem utasít vissza. Én most még sem tudom mit tegyek, szükségem lett volna a tanácsodra, a hangodra, de hiába hívtalak.

Nem akarok belegondolni semmibe, nem akarok tudni semmit se, félek hogy megölne a fájdalom. Így is úgy is iszonyat nehéz. Pár pofon ide vagy oda nem oszt nem szoroz. Telnek a hónapok és nem tudom mire vársz. Lassan itt lenne az ideje annak, hogy kinyilatkozzál. Tudom, hogy utálod, meg menekülsz előle, talán még félsz is tőle, de ezt nem csinálhatod örökké. Ejtsük meg azt a találkozót és döntsük végre el mi legyen. Ez így nem jó senkinek. Illetve neked biztos marha kényelmes, hogy én nem tudok rólad semmit, te meg rólam mindent. Találkozzunk és jussunk a végére mit szeretnénk egymástól! Vagy ha nem akarod akkor legyen benned annyi hogy ezt megmondod.

Tegnap Veled álmodtam. Ez nem újdonság mondjuk mert szinte mindennap Veled álmodom. De a tegnapi az más volt. Felébredtem és kétségbe voltam esve hogy nem vagy mellettem. Nem érzem, nem látom a popsid, nem érzem a bőröd finom érintését, nem érzem az illatod. Kegyetlen volt! Az álmom annyira valóságosnak tűnt, hogy mellettem vagy. Sajnos csak álom volt.

Nagyon, nagyon szeretlek!

Hát ez a pillanat is eljött. Nem tudom sírjak-e vagy nevessek. Kemény volt ez a 8 hónap. Hosszú utat jártam be, a totális összeomlástól kezdve a félre magyarázott érzéseken át a felemelkedésig. 8 hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy lesz még nekem visszaút egy normális, kiegyensúlyozott életbe. Annyira mélyen voltam testileg, lelkileg, hogy szentül hittem az a vége. Összeomlott minden és nem láttam a kiutat semerre. Aztán ahogy teltek a napok, hetek kicsit erőre kaptam, de éppen hogy csak elvegetáltam, semmi erő, semmi életkedv nem volt bennem. Hiányzott belőlem az a tűz, menni akarás, életkedv ami régen annyira jellemzett. Olyan voltam mint egy élőhalott. Az a tény se dobott sokat rajtam, hogy nagyon hamar lett új barátnőm is. Nem volt az igazi, mellette se találtam vissza önmagamhoz, sőt! További hazugságokba kényszerültem, szerepet játszottam, és ahogy ez ette az energiám úgy kezdtem szépen visszasüllyedni. A felismerés sem jött könnyen. Hetekig rágódtam, emésztettem magam. Nem tudom már, nem emlékszem pontosan mi adta meg végül azt a szikrát amitől kinyílt a szemem. Talán anyu, meg a sok beszélgetés. Talán a felismerés, talán a harag. Haragudtam magamra nagyon, rettenetesen! És nem akartam elhinni amikor a tükörbe néztem, hogy ez én vagyok. Talán ez indított el. Talán az, hogy újra kimertem magamnak mondani, hogy szeretlek Téged. És meg fogadtam magamban, nem adom fel úgy, hogy nem tettem Érted semmit!

Az első lépés volt a legnehezebb, mindig az. Számot vetettem és szelektáltam az életemben. Mire van szükségem, mire nincs. És elindultam egy általam vélt helyes úton. Sokszor megbotlottam rajta, sokszor értek közben kudarcok, néha iszonyatosan nehéz volt, néha majdnem feladtam. Azért is volt különösen nehéz, mert nem rejtettem véka alá az érzéseimet sem többet, amit Irántad érzek. Te viszont végig nagyon passzív voltál, iszonyatosan nehéz volt így. De mindig találtam magamban mélyen, valahol annyi energiát, hogy ne adjam fel. Mindig bennem visszhangoztak a szavaid: Ne másért tegyem, magamért!

Hát megtettem! Végig kitartottam az elveim mellett és nem vállaltam el semmit amihez nem éreztem magamba elég elszántságot arra, hogy tökéletesen meg akarnék felelni. És a sok sok türelem és kitartás végül meghozta a gyümölcsét. Végre látok megint magam előtt jövőt, elképzelést, úgy érzem közelebb kerültem azokhoz a dolgokhoz amiket elterveztem. A legnehezebb részén túl vagyok, meg kaptam az esélyt arra, hogy mostantól minden nap tegyek azért, hogy elérjem az álmait. Visszakaptam a kezembe az irányítást, nem sodródom tovább a bizonytalan jövőbe. És ez jó! Nagyon nagyon jó!

De ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan hátra dőlhetek! Sőt! A munka igazi része csak most kezdődik és nem fogom meghátrálni semmi elől, keményen fogok küzdeni azért, hogy lépésről lépésre de közelebb kerüljek ahhoz amit szeretnék. És ebben a jövőben szerepelsz Te is... Remélem most már így több hónapi bejegyzés, számtalan telefonhívás és beszélgetés után, Te is látod ezeket a dolgokat, és maradt még benned egy pici láng az irántam érzett szerelmedből amit esetleg újra tűzesővé tudok szítani. Nagyon reménykedem ebben.

Egy korszaknak vége, holnaptól új kezdődik! Továbbra is töretlen szerelemmel:

"Magányos csónak a tengeren.
Túl fog élni ezer vihart,
Mert egyre hívja a végtelen.
De messze még a túlsó part."