Komolyan mondom nem értelek. Annyira igyekszem, leszámoltam a démonaimmal, rendbe tettem az életem, visszataláltam magamhoz, olyan vagyok amilyennek mindig is kellett volna lennem. Ezenfelül megőrülök érted, ezt minden nap ki is mutatom, blogot vezetek neked, folyamatosan érdeklődöm felőled, ha bajod van próbállak vigasztalni, mikor kórházban voltál mindennap felhívtalak, küzdök, kaparok azért, hogy visszanyerjem a szíved. Nem tudom mit vársz még tőlem :( Így is baromi nehéz ez nekem, hogy alig kapok Tőled visszajelzést. És sokszor úgy érzem teljesen hiába csinálok akármit is. Mint most ahogy elolvastam amit reagálni bírtál. Azt mondtam akkor amit hallanod kellett. Nem feltétlen volt igaz, de akkor ez volt a helyes. Legalábbis úgy éreztem. Amúgy sem értem miért teszel nekem mindig szemrehányást a Zsóka miatt. Nem vagyunk együtt, akkor sem voltunk, próbáltalak elfelejteni, tovább lépni rajtad, nem sikerült, véget is vetettem neki.
Ezzel szemben én nem tudok Rólad semmit. Nem tudom van-e valakid, épp kivel kavarsz vagy flörtölgetsz, minden este úgy fekszem le, hogy lehet éppen valaki mással vagy. Pokoli érzés. Nagyon kényelmes szituációban vagy, élheted a kis életed, senkinek nem tartozol semmivel, nem kell senkinek semmit megmagyaráznod, közben meg itt vagyok én is aki tíz körömmel kapar utánad. Hónapok óta nem mondasz rólunk semmit, nem foglalsz állást, nem teszel azért hogy találkozzunk, élvezed a helyzeted, és maximálisan próbára teszed kitartásomat. Időről időre fejemhez vágsz múltbeli dolgokat, és nem akarod tudomásul venni, hogy már rég nem az van.
Szerelmes vagyok Beléd, de ezt így nem tudom meddig bírom. Azt mondtad adsz nekem esélyt bizonyítani, akkor csinálj úgy, és legalább kicsit mutasd ki hogy így is gondolod. Vagy mond meg hogy menjek a fenébe tovább akarsz lépni, de ne hagyjál kétségek között légyszives erre kérlek csak :(
Nagyon nagyon szeretlek!
